Meteors karácsony

Annyira kedves kis karácsonyi üzenetet olvastam a Meteors fórumon Barney-től, h gondoltam közzéteszem itt is:

"Christmas is a time for giving and forgetting, a time for love and peace and goodwill to all man. FUCK THAT. We Fuckin Rule this cunting Human world. Keep On Burning , see you soon."

Rock ’n’ Roll Radio

Mint azt bizonyára minden kedves fanatikus rajongónk pontosan tudja, tegnap este a Fiksz Rádió Go Cat Go című műsorában két órán keresztül osztottuk az észt, nyomtuk a demónkat és a kedvenc zenéinket.

A dolog pikantériáját fokozta, hogy nemcsak a mit sem sejtő rádióhallgató számára volt új a muzsikánk, hanem a derék műsorvezető-interjúkészítő, Gombos Zoltán számára is – amint hogy mi még nem hallottunk ezelőtt túl sok Go Cat Gót, ő sem hallgatott sok Voodoo Allent. Most azonban megtört a jég: s legott meg is állapította, hogy nem is játszunk psychobillyt, hanem inkább countryt és bluest. :-)

A dolog úgy kezdődött, hogy Attila Gunn nem a szavak embere, így ő otthon maradt. Magam autóval érkeztem életem első rádióinterjújára, így Ivánnak és Szifonnak kellett meginnia mindazt a sok alkoholmentes üdítőitalt, amit Zoli ránk mért az adás ideje alatt. A hangulat a cukrozott víz következtében hamar oldottá vált, Szifon nyelve az adás végére már egyáltalán nem forgott, és (ezt szerencsére a rádió nem tudja közvetíteni) végül már puszikkal és ölelésekkel fejezte ki szeretetét – ez egyébként persze kölcsönös, csak tán nem olyan látványos… :-)

A stúdiót úgy kell elképzelni, hogy egy lakótelepi lakás nappalija, amelyben nézetem szerint fantasztikus rock and roll memorabíliák találhatók (Elvisek és hotrodok minden mennyiségben), két pécé, egy mikrofon, és Zoli igen bájos barátnője. Szifon ebből a helyiségből indult el a maga külön útjaira az adás alatt – rendszerint ívelni ment vagy blázolni.

Az interjú során érintettük a zenénk és a szövegvilágunk fontosabb elméleti és történeti kérdéseit, majdnem mindnyájunk polgári foglalkozását, sztorizgattunk is, így pl. mindenki értesülhetett arról, hogy Szifon érintése toxikus hatású – ugyanis maga Sparky dőlt le egy székről a hatására.

A műsor tehát nagyon jól sikerült, amit az adás fóruma is bizonyított, és mivel a felvétel hamarosan felkerül a rádió hangtárába, mindenki, aki ne adj’ Isten lemaradt volna, ezt személyesen is ellenőrizheti.

Moszkva?

Az igen jó fej Titokzatos Zs. azt ígérte h közbenjár annak érdekében h a Voodoo Allen Moszkvában is riogathassa a nagyérdeműt. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Watch this space.

Napirajz (súlyosbítva azt, ami amúgy is)

Gondolom a Napirajz.hu képregényoldalt senkinek nem kell bemutatnom. A négyévesen pornóújságokat nézegető, majd délutáni játék közben "sfazin!" hangeffektussal gigantikus robottá alakuló Ernőke, a "7méter" pólós Tibor, a Gébics presszó és a más kutyákból alakra amerikai fánkot kúró Szultán kutya, a szörnyű halált haló, az ügyfelek "többet ne keressen" felszólításaira nem hallgató telemarketinges - mind mind kiváló képregények hősei, ahogy a nagy Grafitember megrajzolta. Az nem hír, h mindennap megnézem az új képregényt, az viszont már hírérték-gyanús, h ezek valóban eredeti képregények olyan ötletekkel és olyan kivitelezésben, amelyekre csak a legnagyobbak képesek. A nagy hír viszont az, h a képregények most megjelentek egy könyv formájában is, amely hamarosan Napirajz címen kapható lesz a boltokban. A nagy Grafitember 2007. december 15-én 17.30-tól a Kuplungban dedikálja a képregénykötetet, itt pedig a meghívó. Mi ott leszünk.

Magaskultúra I.

Először jelentkezik a Magaskultúra rovat, aminek apropója h más embertársaikhoz hasonlóan a zenekar tagjai is néznek tv-t, járnak moziba, színházba, koncertekre, vásárolnak és hallgatnak sok zenét, könyvet és mindezekről véleményt is formálnak, mint pl. most én a legutóbb/jelenleg általam olvasott könyvekről.

The Cramps: A Short History of Rock'n'Roll Psychosis

Dick Porter nem kevesebbre vállalkozott, mint h történeti áttekintést készítsen az utóbbi három évtized egyik - ha nem a - legizgalmasabb és legzseniálisabb zenekaráról, a Cramps-ről. Hatalmas sztorik vannak a könyvben, kezdve ott h egyszer Lux Interior felvett egy elmebeteg kurvának kinéző forrónadrágos stoppost valami egyetemi campuson, aki aztán Posion Ivy néven lett ismert vagy amikor nem volt megfelelő mennyiségű acid-juk, mindkét szemükkel erősen koncentrálva a homlokukat nézték és így kerültek bódult állapotba stb stb - aki szereti a zenekart, annak kötelező olvasmány! A kiadványt eredeti koncertplakátok, fotók, és Lux-szal és Ivy-val készült interjúk is színesítik. Nem olcsó, én is az Ebay-en vettem meg féláron.

Deathrow: The Chronicles of Psychobilly

A psychobilly és a fanzine kultúra ugyebár egyaránt Angliából indult. A 90-es évek elejétől kb 2000-ig működött ott egy remek, negyedévente megjelenő fanzine Deathrow címen, amit a Sharks együttesből is ismert Alan Wilson szerkesztett. A fanzine ismertségére jellemző, h volt olyan kiadvány, amely 5000 példányban kelt el. Psychobilly koncertbeszámolók, hírek, pletykák, fotók, zenekarok történetei stb - az Internet elterjedése előtt azért lássuk be, nehezebb volt mindezekhez hozzájutni. Alan barátunk kiváló munkát végzett az évek során a psychobilly történések dokumentálása terén, csak hát az eredeti kiadványok ma már nem kaphatóak, és ha fel is bukkannak valahol, akkor is az eredeti ár ötvenszeresét kell kicsengetnünk érte. Szerencsére Alan is felismerte h ez így nem mehet tovább, és meggyőzte a psychobilly iránti kötődéséről ismert Cherry Red könyvkiadó részlegét, h adják ki az összes megjelent fanzine-t (38 db!) egy könyv formájában. A könyv végül tavaly októberben jelent meg. Én most vettem meg, és nagyon tetszik, pont tegnap éjszaka olvastam el a Frantic Flintstones és a Restless zenekar történetét, meg egy P. Paul Fenech interjút, amiben a Meteors frontembere - többek között - az In Heaven stúdió működésének tapasztalatairól vall, illetve beszámol arról, h szerinte az igazi psychobilly sound titka a Fender Stratocaster gitár (ebből Pál kb 34-gyel rendelkezik) kiegészítve a megfelelő Marshall erősítővel. További sztorik a Demented Are Go!, Batmobile, Frenzy, Mad Sin stb zenekarokról - ezt a könyvet is csak ajánlani tudom.

Nyilvántartottak

Gergő barátomtól kaptam kölcsön a Nyilvántartottak c. könyvet, ami a 70-es, 80-as évek magyar rockjának megfigyeltjeiről és a megfigyelőkről szól a III/III-as ügyosztály kutatható aktáinak feldolgozásán keresztül. A könyv részletesen taglalja a legendás CPg zenekar megfigyelésének és meghurcoltatásának történetét, tartalmazza a zenekar tagjainak a büntetőeljárás során tett vallomásait is eredeti fotókkal és olyan sztorikkal kiegészítve, amelyek sehol máshol nem olvashatóak. Van ezen kívül a könyvben egy hosszú fejezet a magyarországi bőrfejűmozgalom kialakulásáról is fotókkal, rendőrsági jegyzőkönyvekkel és a Mos-oi együttes tagjainak személyes visszaemlékezéseivel. Akit érdekel a magyarországi zenei szubkultúrák kialakulásának története, annak mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Hóbortos hétvége II. (Quakes)

Szóval ott tartottam h október utolsó hétvégéjén két koncertünk is volt, az első a Yellow Spots IV. születésnapi partyján, a másik pedig október 28-án a legendás amerikai Quakes zenekar társaságában az Amigo Bárban. Az Amigo-ban korábban soha nem játszottunk és nagyon jól éreztük magunkat, kiváló volt a hangosítás és a Quakes is remek volt. A koncert közben kimentem sörért és eközben megint egy igen hosszú csocsócsatába csöppentem, először Shakey Sue-val, majd Mrs Wolfman-nel együtt nyertük a meccseket. Volt egy srác akinek a sörét és a cigijét is levertem amikor az asztal egyik oldalát a kapunk felől felemeltem gólszerzés céljából - ezért utólag is elnézést kérnék. Az egész sztori kicsit arra emlékeztetett, amikor a Spots-szal játszottunk Dorogon és a többiek felháborodására nem tudtuk időben elkezdeni a koncertünket, mert leragadtam a helyi fiatalokkal vívott gigantikus csocsócsatában, a különbség csak annyi, h most meg lekéstem jó pár számot a Quakes-ből.


A koncert után szóba elegyedtünk Paul-lal, aki elújságolta h igencsak fáradt a sűrű turnéprogram okán, én felemlegettem neki h mekkora flash lehetett anno a Klub Foot-ban játszani, végül a delay pedálokról cseréltünk eszmét. Sikerült összehozni egy közös képet is Szifonnal és a wreckingtől felfrissült Szabival és Bencével együtt; nagy köszönet annak az ismeretlen lánynak, aki a fotót elkészítette és utána még el is küldte nekünk!