Anchor Steam

Tobbszor megfogadtam mar, h napkozben nem kezdek italozni, mert egyreszt nem tudom abbahagyni, masreszt ha megis abbahagynam, befaradok. Ennek ellenere ma delutan beultunk egy kocsmaba Orsival, es a helyi csapossal beszelgetesbe elegyedtem a helyi sorokrol: a 12 csapolt sorbol mindossze ketto volt helyi, a tobbi import. A ket helyit (Anchor Steam es Red Hook) rendesen megkostoltam, es a helyi jukebox-ot is megkinaltam 2 dollarral mert mar untam a Grateful Dead (nagy helyi kedvenc) es a kalifornia temaju nyalas szamokat. Mikozben szep lassan megittam par sort, a csapos egy delelott latott Discovery Channel film alapjan elmagyarazta h hogy kell viselkedni, ha az ember esetleg osszefutna egy grizzly medvevel. A lenyeg, h minel nagyobbnak kell latszani. Ha van az emberen kabat vagy kardigan, ki kell tarni oldalra mint egy pava es allitolag attol a grizzly megretten. Mit mondjak, nem volt tul meggyozo. Az Anchor Steam viszont, amely egy specialis eredeti sorfozesi technologiaval helyben, azaz San Franciscoban keszulo felbarna ital, ez egyik kedvenc soromme avanzsalt.

San Francisco egyebkent igen kivalo hely. Sok egyeb dolog mellett tegnap ellatogattunk a varos legnagyobb lemezboltjaba, ami az Amoeba Records nevre hallgat. Ugy kell elkepzelni, mint egy Petofi Csarnok meretu helyet, ami tele van lemezzel. Mondanom sem kell, h mar a bolt puszta latvanyatol beszartam. Par oraval kesobb egy nagy csomaggal tavoztam, volt benne Johnny Cash, Stray Cats, Brian Setzer, Test Dept., Madness, Lou Reed, a Quadrophenia es a Rocky Horror Picture Show OST, de meg Nekromantix es Horrorpops is. Beszereztem ezen kivul a City of the Living Dead, a Great Rock & Roll Swindle es a Texas Chainsaw Massacre: The Beginning DVD-ket is. A psychobilly boxban a legtobb termeszetesen Rezurex es Tiger Army volt, ezen kivul bo nyallal talaltam a szamomra hallgathatatlan korszakukban kiadott Fat Sin lemezeket is. Normalis korulmenyek kozott nem vasarolnek Nekromantix es Horrorpops lemezeket, de az europai arakhoz kepest annyira olcsok voltak (10$ mindegyik), h majd legfeljebb elajandekozom vkinek ha nem tetszenek.

Na es persze az Alcatraz. A turistak hetekre elore felvasaroljak a turajegyeket, csak hogy egy orat Al Capone, "Machingun" Kelly es baratai egykori lakohelyen toltsenek. Nem rossz hely egyebkent, es valoban furcsa h mikozben a sziget alig masfel merfoldre van a varostol, gyakorlatilag teljesen szokesbiztos hely volt. Azert volt par sikeres szokes, de hogy a szokevenyek valaha partot is ertek volna a tobbmeteres hullamok kozott cirkalo capakat is leuszva, nincs bizonyitek. A tengerparti boltokban persze ezerrel mennek az olyan polok h "Alcatraz Penitentiary Swim Team", Alcatraz Triathlon Team: Climb, Jump & Swim" stb. Jomagam egy semmivel sem eredetibb "Alcatraz Psycho Ward Outpatient" poloval gazdagitottam pologyujtemenyemet.

A bejegyzest most felbeszakitom, mert haladektalanul indulnom kell a kocsmaba.

Summer of 2008

Ezen a nyáron is történt a zenekar táján ez s az.

Stúdióba vonultunk h felvegyünk 5 számot, amit aztán a tavaly felvett másik 5 számmal együtt talán majd ősszel ki is adunk cd-n, illetve ha belefér, bakeliten. Az újonnan rögzítendő számok: A vérfarkas végnapjai, Mutáns borz, A lángszóró a legjobb barátod, Húzd ki a csíkot! és a Tapírok a külső űrből.

Nyomtunk pár koncertet is, mindegyik más okból, de rendkívül emlékezetes volt. Zamárdiban egy igazi vizparti speed-party keretében többszáz összesereglett balatoni bennszülött és nyaraló előtt csörömpöltünk a Party Fészek szervezésében (köszi Balázs!), egyúttal Stevieboy-ék nyaralójában "kismarosi-szellemben" keserítettük a szomszédok és a vendéglátók életét. A koncerten tiszteletét tette moszkvai emberünk Casparia, és barátnője, a Titokzatos Zs. is, ezen kívül felvonult egy ötgyermekes holland család is, akik végigropták a bulit és a végén gratuláltak. Szerintem csak vicceltek egyébként. Külön köszönet a budapesti különítménynek is (Orsi, Sasha, Fulci, G., Angie, Anita, Szasza) és a többieknek a lelkes részvételért.

Alsópetényben egy tóparti rockfesztiválon játszottunk, ahova Zoli barátunk invitált. A koncerteket ökörsütés előzte meg, mellékelek is egy képet, amely Szifon barátomat ábrázolja fogyasztás közben. A koncerten kiváló volt a hangosítás, és ami nekem személy szerint külön nagy örömet okozott, az a füstgép volt, ami a színpadon elhelyezett kis lábkapcsolóval volt működésbe hozható. Mondanom sem kell, h fél lábbal végig a kapcsolón álltam, így előfordult h hosszú percekig nemhogy a többieket, de a saját hangszeremet sem nagyon láttam. Összességében sztem több szárazjeget használtunk fel mint a Kiss egy fénykorukbeli koncertjén. El is határoztam h beszerzek én is egy ilyen cuccot, különösen a klubkoncertjeinken tudjuk majd jól hasznosítani.

Megjártam a hadak útját (1) - FreeFest

Az utóbbi időben több ízben is sikerült kimozdulnom az ország vízfejéből, és a vidéki Magyarország gyönyörűségeiben gyüszmékelni.

Először is beszámonék a FreeFestről (Lajosmizse). Ide azért mentünk Sándor barátommal, mert Szifon másik zenekarát, a Los Tiki Torpedoest, valamint Marci barátunk együttesét, a Szeszkort szerettük volna befogadni.

A Szeszkort nem sikerült, és ennek Lajosmizse településszerkezetén kívül az is oka volt, hogy a helybeli lakosság egyáltalán nem tudott a rendezvényről, sem a helyszínéül szolgáló Zenélő Tanyáról. Yoda barátom többszöri telefonos megkeresésével sikerült elnavigálni a megfelelő helyre, bár előtte volt alkalmunk betekintést nyerni Lajosmizse egy felettébb hátrányos helyzetű részének működésébe is - néhány fogatlan de lelkes helyi erő, akik az időt éppen házuk előtt múlatták nagyobb csoportban, ugyanis tudni vélte a helyes irányt. Ez utóbb felesleges hurráoptimizmusnak minősült.

Odaérve a rendezvény kutyás jellege mellett az volt még sokkoló, hogy a Los Tiki Torpedoes (kiváló) énekesnőjét új hajszíne miatt nem ismertem fel, főleg mivel azelőtt kb. nem beszéltünk egy szót sem. Most alkalom nyílt a hiánypótló beszélgetésre, és felettébb szimpatikusnak találtam, amit csak fokozott a LTT-koncerten elővezetett (jó értelemben vett) kurvás hanghordozása.

Amúgy a show módfelett szemet gyönyörködtető volt: a zenekar tagjai - mint megtudtam, szexboltból drága pénzért beszerzett - latex csíkokban voltak láthatók, kivéve az egyik tagot, a bőgőst :-). Ő a hidegre hivatkozott, így úszta meg. A latex-ügy aztán nagy hullámokat vert fel a széles látókörű és fogékony magyar rockandroll-közösség tagjai körében: http://www.rockinboard.com/showthread.php?t=494&page=36. A vita hevében a figyelmes olvasó tanúja lehet, amint Szifonból kihozzák a szakmáját a gyanútlan provokátorok. Az biztos, hogy Yoda látványa még hosszan kísérteni fog...

A többi koncert erősen felejtős volt - én nem tudom, meddig minősül még nem cikinek a "nyisd ki a szemed és láss" szövegvilág, és az irónia olykor bántó hiánya.

Amit még említésre méltónak tartok, az a toi-toi-ügy. Az egyik higiéniai kihívásokkal küzdő reterátban egy punk fiatal szarni kívánt, és amint odabent elhelyezkedett, tréfás ismerősei hátulról meglökték a kabin falát. A szükségét végző ifjú kitántorgott az ajtón, és odébbállt, ám egy - addig a toi-toi bejáratánál békésen szundikáló - koncertlátogató kevésbé volt szerencsés, és a fülke tartalma a ruházatán kötött ki. Volt abban minden... ám ő sztoikus nyugalommal tápászkodott fel - további sorsa ismeretlen.