Gyöngy-aranyhal-varangyunk

Voodoo Allen zenekari megbeszélés 2010. február 24.

Megjelentek: Szifon, Schleki, Iván

Hozzávalók: 3 doboz Heineken, 4 üveg Stella Artois, egy üveg Talisker whisky, 2 doboz Blackthorn cider, negyed üveg Becherovka, két zacskó salt & vinegar chips, egy db Big John Bates cd (Mystiki), egy db Brian Setzer Orchestra bakelit (Songs from Lonely Avenue), 1 db Meteors bakelit (Demonopoly), 1 db Shakeout bakelit (Top of the World), 1 db Es-Feiv kislemez (Nous Nous OK), 1/3 rúd rénszarvas szalámi, 1 adag fogsorjég.

Napirendi pontok: repertoár frissítése (saját szar számok és megunt feldolgozások kiselejtezése, új számok kiválasztása), az Őpondrósága első magyar psychobilly fanzine kielemzése, Schleki zenekarban történő üdvözlése (Talisker whisky megbontása), a zenekar potenciáljának megvitatása, elképzelések egyeztetése, tagok többi zenekara sorsásnak és terveinek ismertetése, közös bebaszások felemlegetése, további közös bebaszások tervezése, bebaszás. Szifon lelépése a Baross utcába, Nusi befutása, további rövidezés, Aberrált Zsorzs MSN-en bejelentkezés, Schleki folyamatosan fasságokat beszélés, Schleki versírás, este kaotikus végetérés.

Schleki verse:

Áfonya, ez jut rólad eszembe. Állandóan szarrá vágsz; vegyem-be? Szifon elment, mi maradtunk, amit én írok, az a mi aranyunk?! Csak nem mondod, köcsög, ez egy gyöngy-aranyhal-varangyunk! Mindenki meg van illetődve; tudod milyet, vagy pont őt, ilyet, őt ne!

Vilmos a Delíriumban

Szerencsére Gergőnek sikerült elköltöztetnie a VoodooBlogot, így hosszas hallgatás után ismét írhatunk.

Sok minden érdekes és érdektelen történt a legutóbbi bejegyzés óta, a zenekar szempontjából a leginkább releváns történés az volt, h Vilmossal megbeszéltük h februártól kilép a zenekarból. Helyét a Yellow Spots, Fit Fat és egyéb zenekarokból ismert Schleki vette át, akivel rövidesen el is kezdjük a próbákat és a repertoár régóta esedékes frissítését. Mivel nálunk nem szokás a kurvaanyázásos elválás, és miután a december 28-i Fészekes koncert (képek itt) nem sikerült a legjobban, meg is beszéltük, h mindenképpen tartunk egy búcsúkoncertet, ahol Vilike utoljára csépeli a dobokat a Voodoo Allen tagjaként.

Az eseményre február 5-én a zenekar tagjai által az utóbbi időben különböző okokból igen sűrűn látogatott Delírium Pub-ban került sor. Abból, h Vilike a koncertet IHB-partyként reklámozta, már sejthető volt, h nem mindennapi hangverseny lesz, és a képzetet csak tovább erősítette Csermanek Csabi antréja, amire kb n8 magasságában került sor toxikus alkoholos befolyásoltság állapotában. Vilmos és Szifon megérkezését követően átvettük a Summertime Booze c. számot, amit egyszer sem tudtunk rendesen eljátszani az utolsó próbákon és mindenki másik verzióját ismerte. Szifon lekottázta, Vilike memorizálta, aztán egész tűrhetően el is játszottuk. A koncert remek hangulatban zajlott, Vilike mindent beleadott, kurva sok ismerős eljött, a színpad előtt az ÍrBarát és veseleverő barátai rendületlenül küldték a wreckinget, ahogy kell, közben az új antik félkilós mikrofonommal majdnem kibaszták az egyik fogamat, szóval minden úgy zajlott, ahogy egy rendes psychobilly bulihoz illik.

A Voodoo Allen történetében több titokzatos személy is feltűnt az évek során. Ott volt a moszkvai koncertünket szervező titokzatos Zs., a körmeire a Voodoo Allen betűit festő N. és péntek este feltűnt a titokzatos E. is, aki azzal vétette magát észre egy héttel korábban a Dürer-kertben h jellemfejlesztő alázásban részesített csocsóban. E-vel Vilmos is megtalálta a közös hangot (ld mellékelt kép), de természetesen csak miután meghívtam egy sarki fényre (én egy pár héttel korábbi esemény hatására megfogadtam h soha többet nem iszom), amit már kellően megalapozott más italokkal, és aminek eredményeképpen rövidesen lehányta a színpadot, majd állva elaludt. Ez utóbbi eseményre Szifon hívta fel a figyelmemet, és szerencsére Szövi segített Vilikét összecsomagolni és egy taxival hazaküldeni. Így mindent összevetve azt hiszem h Vilike búcsúját sikerült méltó módon megünnepelni.