Vérfarkas a városközpontban

A Voodoo Allen egy nagyon gyors zenekar - amint értesültünk róla, hogy lehetőségünk lenne játszani a Nyugati téren felállított színpadon, nyomban lecsaptunk rá. Nem is annyira azért, hogy így reklámozzuk magunkat, hanem én például felettébb poénosnak gondoltam (és azt hiszem, a többiek is), hogy obszcenitásokat rivalljunk a gyanútlan lakosság fülébe.

A Fringe Fesztivál jóvoltából tehát sor kerülhetett erre ma délután 16:20-kor. Jómagam már koradélután ellátogattam a térre, megnéztem, mi a helyzet. Láttam két gimnazista zenekart, egyet Dabasról, egyet Debrecenből, és mindkét zenekarnál azt tapasztaltam, hogy a tér kezdetben még üres, majd először homeless-ek, majd járókelők is odagyűlnek néhányan, hogy meghallgassák a muzsikát. Gondoltam, így lesz ez a mi koncertünk alatt is majd.

Háromnegyed négykor összefutottam Aberrált kollégával, aki kezében épp a Faces of Death sorozat második részét szorongatta, és aki jelezte, hogy jönnek még ismerősök. Majd elment sörért. Ezen felül még kollégáimra is számítottam, akik nagyon kedvesen el is jöttek.

Négy órakor levonult a színpadról a gitáros srác, aki előttünk volt a programban. Mivel szólóprodukciót adott elő, nem volt könnyű dolga - a szomszéd utcában tudniillik a műsora alatt végig légkalapáccsal dolgoztak, ami simán áthatolt az akusztikus produkción. Így az előre adott 10 perc helyett volt elég időnk beállni - jól feltekertük a potikat, majd elkezdtünk játszani.

A közönség soraiban örömmel fedeztem fel váratlan kedves arcokat, de a legjobb az volt, hogy a téri óra körül egyre többen lettek, és táncoltak is - mindezek tetejébe állt ott néhány kreol bőrű szépséges turistalány, akik felettébb lelkesen ropták, kivívva ezzel csodálatomat.

Ami nem volt ennyire klafa, az a második szám után beszóló hangmérnök volt, idézem: "Ez katasztrófa! A színpad nagyon hangos! Titeket nem lehet hangosítani!" És más effélék. Erre fel lehalkítottuk a cuccokat, amitől jóval kevésbé hallottuk magunkat a kelleténél (én konkrétan nem hallottam a dobon és az éneken kívül semmit, magamat se). A közönség később mondta, hogy a hangzás kifelé ezután sem változott semmit... De nem pártoltak el, lelkesen táncoltak tovább. Itt egy kép a leglelkesebb táncosról. A fotón még a Jókai utca torkolatánál járja, de aztán a színpad előtt középen folytatta a show-t.

Néha átvágott a színpad előtti téren néhány mit sem sejtő járókelő, akik aztán rémült arccal siettek tova.

Annyira keveset tököltünk koncert közben, hogy maradt időnk egy előre nem tervezett Be Bop A Lulára is, s ennek elővezetése közben lepett meg minket Sándor barátunk, aki elmondta, hogy a munkából éppen hazatérőben a hatos villamoson ült, amikor meghallotta Ivánt, amint azt énekli: "A kurva anyjaaaaarrgghh!", erre leszállt, és még elcsípte a koncert utolsó hangjait.

Gyorsan lepakoltunk a színpadról, majd a fent látható táncossal kötöttünk közelebbi ismeretséget, aki bizony nem józanodott ki a koncert végére sem, de további borfogyasztással kívánta ezt az állapotot fenntartani, s ehhez tőlünk remélt anyagi segítséget. Próbáltuk megfelelni az elvárásainak, de sovány eredménnyel.

Iván és én indultunk vissza dolgozni, Szifon, Attis és Melinda hazafelé vették az irányt, de megbeszéltünk, hogy erre jövőre is benevezünk. És még előttünk áll a holnapi Fringe-es koncert a Millennárison!

Paris = vinyl heaven

A hétvégén Orsiékkal Párizsban voltunk és a szokásos programok mellett természetesen szakítottam egy fél napot az alternatív lemezboltok meglátogatására psychobilly bakelit-gyűjteményem gazdagítása céljából. Bár az utóbbi években már inkább az eBay-en szerzem be ezeket a dolgokat, azért az egészen más érzés, mikor 100 db lemez átlapozgatása során az ember ráakad egy gyöngyszemre. Előtte itthon már megfelelő kutatómunkát végeztem, és találtam is egy oldalt, ahol az összes franciaországi vinyl-bolt címe fel volt sorolva. Plusz párizsi cimborám Olivier is segített, aki szintén végzett némi közvéleménykutatást francia psychobilly körökben, így aztán többek között Banane Metalik és Turbobilly tagok személyes ajánlásai révén el is jutottam három boltba (köszi Ced és JPax!).

Elöljáróban talán érdemes elmondanom, hogy míg a 90-es évek elején még a nagyobb, kommerciális ízlésvilágú zenehallgatók igényeinek kiszolgálására berendezkedett lemezboltokban (Virgin, HMV stb) is könnyedén talált az ember psychobilly albumokat, mára a helyzet gyökeresen megváltozott. 1992-ben például Barcelonában egy egész utca volt tele lemezboltokkal, ahol akkor csak pénzhiány miatt vásároltam mindössze 5 lemezt, addig ugyanoda 2005-ben visszatérve már csak elvétve találtam psychobilly lemezeket, és mindössze egy leárazott Stray Cats lemezt sikerült újítanom, amit aztán abszintozás után sikerült is lehánynom, még szerencse h rajta volt a fólia. Ugyanez a helyzet Londonban is - ahol egykor még a Virgin Megastore-ban a Demented Are Go!, Frantic Flintstones és Meteors cd-k még a mainstream cd-kkel egy helyen voltam tömegével, ma itt már alig találni hasonló cuccokat. Szerencsére azért Londonban is vannak jó helyek mint pl az All Ages Records.

Hát ehhez képest Párizstól sem vártam sokkal többet, de már az első helyen (Monster Melodies) dobtam egy hátast, ugyanis egy önálló, a psychobilly műfajnak dedikált boxban kb egy méternyi psychobilly bakelitet találtam, igaz, nevetségesen magas árakon, így itt csak egy Guana Batz lemezt vettem. A La Silence de la Rue-ban már találtam faszányos Hasil Adkins, Brian Setzer és surf lemezeket is, de az igazi meglepetés a Born Bad Exotica-ban ért, ahol régi de újszerű állapotban lévő bakeliteket is találtam ráadásul kurva jó áron, így pl. a Krewmen 1990-es Power c. albumát, a Mad Sin 1988-as Chills & Thrills lemezét, de vettem még ezen kívül Demented Are Go, Bloodshot Bill és a miheztartás végett egy Meteors nagylemezt is. Ráadásul a boltból kifelé jövet megláttam a fent szereplő szórólapot is, és mivel a tavalyi Fly To The Moon fesztiválról lemaradtam, Orsival elmentünk és megnéztük a Staggers-t a La Mecanique-ban, ahol kurva nagy tömeg zsúfolódott össze kis helyen.

Egyébként Párizsban elég drága a sör, és ami kifejezettem idegesített, h több olyan hely is volt, ahol egy sörért konkrétan annyit fizettem, mint a Guana Batz lemezért ... Ettől eltekintve mindenkinek csak ajánlani tudom a várost, az obligát látnivalók mellett lehet ücsörögni pl a Luxemburg-kertben, ami annak idején Szabó Dezső egyik kedvenc olvasgatóhelye volt.

Örülünk, Vincent

Jó régen volt h Kalóz, egy kedves régi - akkor még újdonsült - ismerősünk blogjában lelkendező hangnemben megemlékezett egy Fészekes Voodoo Allen koncertről, amit aztán én beidéztem ide. Ennek jó pár hónapja már, és csak most vettem észre h Kalóz kolléganő beidézte a blogjába a beidézésünket és újfent kommentálta azt. A teljes írást én most itt közkinccsé tenném.

"Hires lettem, ghhhheeeeeeccccciiiii!
Ivan kollegaur - egy kivalo ujdonsult ismeros Szeszkor-Mártonyon keresztul - imigyen emlekezik meg a zenekara, a Voodoo Allen blogjaban arrol a blogbejegyzesrol, amit en kovettem el a koncertjukrol felreszegen hazaerve:

Kalóz kolléganő - egy kiváló újdonsült ismerős Grévmen úron keresztül - a következőképpen emlékezik meg a pénteki koncertünkről blogjában:"VUDUELLENNOSTEHAT A lenyeg hogy bekurtam, [...] Mártonyommal leleptunk aaa a SZÁJKÓ koncxertre, ahol megvaltottuk a vilagot, [...] ja a ize a Voodoo Allen gecijo volt, olyan muzsika, amit koncerten siman elhallgatok es bejon, de itthon annyira nem, ellenben a Fugu bekerul a Dirty Slippers-Fuwdo zenekarok koze a Nepszeruseghajhasz Fosok halmazba e. Cheers Ms. Pirate. Glad to be of service & see you in the pit."

Cheers, Mr Ivan & Szifon (es kossz a bőgőleckeket :-)) & Gergo & Attila, akartam beszamolot is irni, de mivel egesz hetvegen itthon se voltam, ezert nem.De bazmeg meg mindig nem jutok szohoz, a (kaloz)hajo(nap)lo(po) valosagteremto, kurvaanyazaes, es nyavalygaskozpont immar velemenyformalo zenei blogga vagy mi a pinava fejlodott, hogy itten zenekarok idezik a blogjukban, kesz beszaras bazmeg :-DDDValaki mosson fel. Na elemzek filmet. Öi!"

A nagy BME orgia 1.

Egy haveromtól kaptam e-mailen az előbb ezt a gyöngyszemet. Erősen ajánlott! Maximális respect a szerzőknek. KLIKK A KÉPRE AZ OLVASHATÓ MÉRETÉRT!

Selector Demented kalandjai

Pár hete megkérdezett Schleki h lenne-e kedvem selectorként tevékenykedni a Szökőna-PUNK fesztiválon. Volt. Így aztán péntek este a Vörös Yukban kiváló buli kerekedett, fellépett pár zenekar és a koncertek között psychobilly muzsika szólt. A felkészülés nem sikerült különösen jól, mert elég sokáig dolgoztam aznap, így kb csak arra volt időm h a punk és psychobilly cd-imet tartalmazó polcról levegyem a felső huszat és a fülhallgatóm kíséretében bevágjam a hátizsákomba aztán léc. Érkezés után röviden megismerkedtem a szereléssel, aztán a Klingonz Dangerous Haircut c. számával megkezdtem működésemet. Beraktam mindent, amit egyébként otthon is hallgatni szoktam, így aztán volt bő nyállal Batmobile, Sugar Puff Demons, Demented Are Go!, Krewmen, Meteors, Cramps, Mad Sin, Guana Batz, Frantic Flintstones és pörgettem pár számot a legújabb cd-imről is, így volt egy kis Scallywags, Sunny Domestozs és Coffin Nails is. Mivel mégiscsak punkfesztivál volt, néha a műsort egy kis CPg-vel, Kretens-szel, Clash-sel, plusz G.B.H., Cock Sparrer és más régi klasszikusokkal színeztem a punkok nagy örömére. 11 körül megérkeztem Szifonék is, illetve IRA Barát ismerősünk is, akik az ismerős dallamokat hallva egyből táncra perdültek. Közben belenéztem a Szeszkor-ba, és megállapítottam h igen sokat fejlődtek, mióta utoljára hallottam őket, jó kis parasztpunk. Rajtuk kívül még a Csók és Könny formáció érdemel említést, akik zeneileg és szövegileg is kiemelkedtek a többi zenekar közül. Kicsit bementem én is ropni, de a pogozó gyerekek nem vették jó néven a wreckinget és egy idő után kiszálltak. Pont arra járt a hangosító srác és javasolta h néha azért nézzek rá a cuccra, mert tűnt már el koncert közben erősítő. Visszamentem és miután leittam az összes kuponomat, közben végetértek a koncertek is és egy kis hozzáadott hangerővel hajnali 2-ig nyomtam. Közben igen nagy hangulat kerekedett, a punkok úgy roptak a psychobilly zenére, mintha kötelező lett volna, aztán nem tudom miért, mert azért akkora Klingonzos nem vagyok, de úgy alakult h az utolsó szám is tőlük volt, mégpedig egy elég csörömpölős Rock this Town. Miután összepakoltunk és kihajítottak minket, bepréselődtünk vagy öten Schleki gépjárművébe és rábeszéltük h jöjjön át velünk a Fészekbe. Kb f3-ra oda is értünk, de előtte a Schleki hirtelen eltűnt egy biciklis csajjal, leléptek szobára. Mi azért lementünk a Fészekbe, ahol Melinda gyorsan lecsapolt nekünk egy pár sört, aztán az ezt követő 20 percben azzal voltam elfoglalva h a berúgott és betépett Szifon barátomnak segítsek felállni meg leülni, attól függően h éppen mihez volt kedve. A 80-as évesk disco zenéjétől annyira nem tudtam lázba jönni, így aztán 4 óra magasságában az éppen befutó, mindig mindenhova a legjobbkor érkező Orsival leléptünk haza. Folyt. köv.

Ne haragudj már, a kurva anyádat!

Már nem is tudom, hogy találtam rá, de szerintem zseniális DYI. Ez az annyira szar h már jó kategória. Erősen ajánlott!