Megjártam a hadak útját (1) - FreeFest

Az utóbbi időben több ízben is sikerült kimozdulnom az ország vízfejéből, és a vidéki Magyarország gyönyörűségeiben gyüszmékelni.

Először is beszámonék a FreeFestről (Lajosmizse). Ide azért mentünk Sándor barátommal, mert Szifon másik zenekarát, a Los Tiki Torpedoest, valamint Marci barátunk együttesét, a Szeszkort szerettük volna befogadni.

A Szeszkort nem sikerült, és ennek Lajosmizse településszerkezetén kívül az is oka volt, hogy a helybeli lakosság egyáltalán nem tudott a rendezvényről, sem a helyszínéül szolgáló Zenélő Tanyáról. Yoda barátom többszöri telefonos megkeresésével sikerült elnavigálni a megfelelő helyre, bár előtte volt alkalmunk betekintést nyerni Lajosmizse egy felettébb hátrányos helyzetű részének működésébe is - néhány fogatlan de lelkes helyi erő, akik az időt éppen házuk előtt múlatták nagyobb csoportban, ugyanis tudni vélte a helyes irányt. Ez utóbb felesleges hurráoptimizmusnak minősült.

Odaérve a rendezvény kutyás jellege mellett az volt még sokkoló, hogy a Los Tiki Torpedoes (kiváló) énekesnőjét új hajszíne miatt nem ismertem fel, főleg mivel azelőtt kb. nem beszéltünk egy szót sem. Most alkalom nyílt a hiánypótló beszélgetésre, és felettébb szimpatikusnak találtam, amit csak fokozott a LTT-koncerten elővezetett (jó értelemben vett) kurvás hanghordozása.

Amúgy a show módfelett szemet gyönyörködtető volt: a zenekar tagjai - mint megtudtam, szexboltból drága pénzért beszerzett - latex csíkokban voltak láthatók, kivéve az egyik tagot, a bőgőst :-). Ő a hidegre hivatkozott, így úszta meg. A latex-ügy aztán nagy hullámokat vert fel a széles látókörű és fogékony magyar rockandroll-közösség tagjai körében: http://www.rockinboard.com/showthread.php?t=494&page=36. A vita hevében a figyelmes olvasó tanúja lehet, amint Szifonból kihozzák a szakmáját a gyanútlan provokátorok. Az biztos, hogy Yoda látványa még hosszan kísérteni fog...

A többi koncert erősen felejtős volt - én nem tudom, meddig minősül még nem cikinek a "nyisd ki a szemed és láss" szövegvilág, és az irónia olykor bántó hiánya.

Amit még említésre méltónak tartok, az a toi-toi-ügy. Az egyik higiéniai kihívásokkal küzdő reterátban egy punk fiatal szarni kívánt, és amint odabent elhelyezkedett, tréfás ismerősei hátulról meglökték a kabin falát. A szükségét végző ifjú kitántorgott az ajtón, és odébbállt, ám egy - addig a toi-toi bejáratánál békésen szundikáló - koncertlátogató kevésbé volt szerencsés, és a fülke tartalma a ruházatán kötött ki. Volt abban minden... ám ő sztoikus nyugalommal tápászkodott fel - további sorsa ismeretlen.