Monarchia!

Tegnap megesett a Voodoo Allen zenekar első külföldi fellépése, méghozzá Bécs ódon városában, a B72 klubban. Ezen a helyen már megannyi psychobilly zenekar tiszteletét tette, pl. Meteors, Demented Are Go!, Astro Zombies, és a sorba most a Hillbilly Hellcats vendégeként mi is beállhattunk. Íme egy top 10 lista, hogy miért volt a buli átkozottul király:

10. Egy szubjektív élmény: kifelé menet két osztrák psychobilly megállított, és velem fényképezkedett. Ilyen még sosem fordult velem elő – a zenekar minden más tagja jóval fotogénebb, és kevésbé medúzamozgású, mint én. Talán az lehetett a magyarázat, hogy a nagy este tiszteletére pirosra festettem a hajamat. Vagy hogy én voltam kéznél. De ez utóbbi lehetőséget elhessegetem magamtól.

9. Nagyon jól játszottunk. Szerintem erősen doppingolt minket a hely, a külföld. Annyira jól játszottunk, hogy a Hillbilly Hellcats dobosa azt mondta koncert után, hogy akkor is jönne a mai budapesti koncertre, ha nem lépne itt fel. („I would come even if I didn’t have to – it was fucking great.”)

8. A Hillbilly Hellcats bőgőse. Bőgőzés közben (játszás közben) többször itatták, konkrétan whisky-vel, pohárból. Ha jól számoltam, megivott hatot-nyolcat (a sörök mellett), és mindez viszonylag kevéssé hatott ki a bőgőjátékára. Ellenben arra inspirálta, hogy először a basszushangfalra másszon fel, majd a bárpultra (a gyönyörű pultoslány kapkodta le a hamuzókat), és közben folyamatosan bőgőzött tovább. És még arra is volt figyelme, hogy az első sorban tobzódó Szifon felé nyújtogassa a bőgő nyakát – Szifont mint kollégát amúgy is heves ölelgetésekben és gratulációkban részesítette.

7. Chuck Hughes. Ez az ember a világ egyik legjobb zenésze, műanyag papucsa ellenére. Hihetetlen karizmájához pontosság és szellemesség társul, és szimpátiámat csak fokozza, hogy rendkívül közvetlen és kedves embernek bizonyult. Ja, és koncertjük közben kétszer megköszönte a Voodoo Allennek a kiváló bemelegítést (ezt teljes joggal :-) tette). Nem írok Chuckról többet, ma este mindenki megnézi, azt’ kész.

6. Előre is elnézést a nem politikailag korrekt bejegyzésért. De a listán helyet kell kapnia a két bombasztikus leszbikus lánynak, akik a közönség soraiban voltak láthatók, és heves csókcsatáik azt is örömmel töltötték el, aki nem a zenekart nézte.

5. Wild Evel. Ő volt az esemény szervezője, a promoter. A lista további három helyezettje még hozzá fűződik, ezért itt most nagyszerű személyét mutatnám be. Ő civilben a Staggers nevű, nemzetközileg is jó hírű zenekar énekese, aki ezért egy Staggers bakelittel is meglepte Iván barátomat, a bakelitek nagy rajongóját. Ő volt a dj a koncertek között és után – mondhatom, Go Cat Go Zoli beteg zenéi a kanyarban sincsenek az ővéihez képest. További szavak helyett itt egy kép róla:

4. Amikor megérkeztünk a helyre, Evel éppen a zenészek kuckójában (a backstage-ben) serénykedett: egy asztalra sajtokat, sonkát, krémeket, péksüteményeket, csokit, szőlőt, fügét rendezgetett el, ezekkel megkínált bennünket, és arra buzdított, hogy fogyasszunk ezeken kívül sört is, utóbbit abból a hűtőgépből, amely a kiváló nedűvel volt teljesen tele. Mi ezt megtettük, és elmélkedtünk azon, hogy mikor lesz ilyenben részünk valamely kitűnő hazai klubban…

3. Azon a kanapén ültünk a backstage-ben, amelyen már P.Paul Fenech is. Tudom, ez sokaknak nem hangzik valami nagy dolognak, de mi ott úgy éreztük, megérintettük a történelmet. Hány csíkot szippantottak már itt fel, hány nőt látott a derék ülőbútor különböző pozitúrákban, hányan döntötték ki rá a különféle folyadékokat… Istenem, egy könnycseppet morzsolok el épp most is.

2. A kanapé mellett A4-es felirat volt: lefordítom ízibe. „Kérjük, ne köpködjetek a kanapé mögé, mert ott vezetékek futnak, és már sokszor volt rövidzárlat.” Micsoda földi paradicsom – és egyáltalán nem vagyok ironikus.

1. Mi lehetne más a listán az első, mint hogy láthattuk élőben a Hillbilly Hellcats-et, és ma megint látni fogjuk! Ez pediglen, drága olvasóim, FASZA!

Köszönném még itten Ati Edge-nek és Krisztának a segítséget, amit a zenekar autós kijuttatásában és magabiztosságának ápolásában nyújtottak, a bécsi közönségnek a lelkesedést, de hogy ne legyen itt oly mély nyáltenger, mint az Oscar-díj átadóján, itt most abba is hagyom.