Az egyetemi klubok tündöklése és bukása

Vicces dolog esett meg a minap a zenekarral, ugyanis részlegesen "kitiltottak" minket egy olyan szórakozóhelyről ahol már egyrészt többször játszottunk, másfelől pedig rendszeresen járunk elinni a pénzünket. Aki szokott velünk fogyasztani, az talán már ki is találhatta, hogy az ELTE Könyvtárklub kocsmáról van szó.

Történt, hogy drága jó barátaink, a hazai surf irányzat zászlóshajója, azaz a Cowabunga Go-Go! zenekar tagjai felvetették, hogy csináljunk közös koncertet a Könyvtárban. Ok! - mondtuk. Pár héttel később találkoztam a zenekar egyik tagjával a Vörös Yuk-ban, aki kifejezte sajnálkozását afelett, hogy nekünk mégsem jó az előzetesen megbeszélt csütörtöki időpont. Mivan?! Hát - így a cimbora - "a szervező felhívott és arról tájékoztatott minket, hogy beszélt a Voodoo Allen-nel és ők nem érnek rá". Mondanom sem kell, ilyen telefonhívás nem volt, így aztán kicsit utánajártam és kiderült, hogy a meghívásunktól való eltekintés igen röhejesre sikerült megvalósítása mögött valójában az a kifogás áll, hogy "csütörtöki napokon elég sok a csak úgy lenéző ember, és nekik a Voodoo Allen túl trágár lenne". Úgy látszik, jegyezte meg találóan Szifon barátom, hogy ezek szerint szerdai napokon - amikor a két korábbi koncertünk volt az említett helyen - kifejezetten a trágárságok miatt téved vagy jön le annyi ember a helyre.

Természetesen mindenkinek szíve joga meghatározni, hogy az általa üzemeltetett helyen ki és mikor játszik, ezt az alanyi jogot el nem vitatnám senkitől. A latin mondás - de gustibus non est disputandum - tanulságával egyetértve a velünk kapcsolatban megfogalmazott véleményt sem minősíteném - ezt meghagynám a nyájas olvasónak - jóllehet, az rég elmúlt olyan idők emlékét idézi fel bennem, amikor valakik megmondták, mert tudták, vagy legalábbis tudni vélték, hogy mi a megfelelő a közönségnek és mi az amitől bizonyos feltételek mentén meg kell óvni a nagyérdeműt. Ráadásul mindezt egy egyetemi klub vonatkozásában, amely kluboknak közismert a hagyománya a nem éppen konformista kifejezésmódjukról ismert egykori alternatív zenekarok szereplési lehetőségének folyamatos biztosítása terén (közismert tény például, hogy Budapestre költözésük után a talán valaha volt legjobb, és szókimondó szövegeik miatt lesittelt magyar zenekar, a CPg, vagy éppen a Kretens és az ETA is egyetemi klubokban kapott először fellépési lehetőséget).

Távol álljon tőlem, hogy a fent említett és mindössze plasztikus példaként felhozott zenekarok történelmi nagysága és köztünk párhuzamot vonjak; mindössze annyit jegyeznék meg, hogy a kifogások közlésének is megvan a maga jól megszokott módja, és legalábbis kétséges, hogy a fentiekben ismertett eljárás bármilyen szinten is megfelelne az ilyen helyzetben általában elvárható magatartásnak.

Végszóként álljon itt Aberrált Atya barátom magvas kommentárja az esetet illetően: "Még egy ok, amiért az egyetemeket be kell zárni, a makkfejű köcsögök meg menjenek el ácsnak."