Évértékelő beszéd + hányás

A Voodoo Allen 2007-es évéről talán elég annyit mondanom jellemzésül, hogy az év első koncertjén a Lucky 13-ban kb. 30 ember volt, pedig másodmagunkkal játszottunk, míg az év utolsó koncertjén a Trafó Bárban az össz-nézőszám 625 volt, és egyedül játszottunk…

A két koncert között volt azért még jó néhány élvezetes és kevésbé élvezetes fellépés is: nagyon jól sikerült első vidéki bulink Dorogon, kétszer is nemzetközi sztárzenekar előtt játszhattunk: a Kék Yukban a Washington Dead Cats, az Amigóban a Quakes előtt. Sokat játszottunk a stílus nagyobb magyar képviselőivel, a Silver Shine-nal/Shadowbirdsszel, a Yellow Spotsszal és személyes kedvencemmel, a Burning Vampiresszal. Négy olyan koncertet is adtunk (nagyon szép sikerrel), ahol mi voltunk az egyedüli fellépők. Ezekből én személy szerint a Fészekre vagyok a legbüszkébb, ahol talán a jövőben is rendszeresen meg fogunk fordulni. Oh, és kétszer játszhattam női ruhában…!

Az évben született a Döglött kutyák, döglött lovak, a Jönnek a fákjúhegyek, A vérfarkas végnapjai, a Vízparti speedparty, a Tapírok a külső űrből – legalábbis a koncertképes verziójuk. Azt hiszem, elmondható, hogy gigantikus sláger mindahány…

Öröm számomra az is, hogy sok olyan ember is szívesen hallgatott minket, aki szemmel láthatólag előtte nem is találkozott ezzel a műfajjal.

A kevésbé jól sikerült koncertek közül azt emelném ki, amelyen (noha „örülnünk kellett volna, hogy ott lehettünk”) a műsor felét játszhattuk el az elég nagy részben miattunk érkezett közönségnek, mert az úgynevezett profi főzenekar tagjai karba tett kézzel a színpad elé állva leküldtek minket. Öröm az ürömben, hogy ezután többször nem kellett velük játszanunk, mégis mindkét zenekar karrierje töretlenül ívelt és ível tovább felfelé.

2007-ben elindult továbbá a MySpace-oldalunk, amelyen jelenleg 3 megasláger is hallgatható, felvettünk – hosszas szerencsétlenkedés közepette – egy ötszámos demót a Song Records stúdióban, cikk jelent meg rólunk a Wan2 magazinban, és elindult a merchandising-készítés is: lehet tőlünk kapni személyes megkeresésre Voodoo Allen-matricát! Ezen kívül rádiósztárok is lettünk, köszönhetően a Fiksz Rádió Go Cat Go című műsorának.

A banda ezen túlmenően még új hangszerekkel és technikai eszközökkel is gazdagodott, és rövid ideig saját próbatermünk is volt, ahová hetente kétszer nem jártunk le próbálni. Elsőnek játszott számaink némelyikét újrahangszereltük egy kicsit, köszönhetően Gigor Csabi művészúr segítségének. Palai Tomi barátunk pólót és borítót tervezett nekünk. Jaj, és erről a helyről csókoltatom Sándor barátomat és Szeszkor Marcit, akik minden bizonnyal tartanak egy fontos rekordot, a zenekar tagjain kívül ugyanis ők voltak legtöbbször Voodoo Allen-koncerten.

És búcsúzóul engedtessék meg egy nyálas mondat, gyengébb idegzetűek kapcsolják le a monitort: az a legfontosabb, hogy jóbarátok vagyunk. - „Én mindjárt hányok, bazmeg! ........................ Hú, bazmeg…!”