Szizsé Swamp

Az idei Szizsét elsősorban azért vártam, hogy végre élőben is megnézhessem a Madness-t, de sajnos pont aznap más elfoglaltságom akadt, így ez kimaradt. Kárpótlásul Orsi szerzett nekem ingyenjegyeket, így jóformán egész hétvégén kint voltunk.

Come back to the swamp

A hétvége legjobb pillanata az volt, mikor a sártengerben fetrengő mocsáremberek a sárbirkózást megunván belevetették magukat a tömegbe, és ráugrottak mindenkire aki fancy dress-ben volt. A jelenetek a remek holland Swampys psychobilly zenekar első lemezének borítóját idézték. Speaking of which, ha jól tudom, van is már egy magyar psychobilly zenekar, akik Mocsár néven futnak.

Szombat

Így utólag már kicsit nehéz rekonstruálni, hogy pontosan mit is, de elég sok zenekart megnéztünk. A Hives szokás szerint jó volt. Ez a zenekar kiváló példa arra h minimális zenei tudással is lehet kurva jó zenét és legfőképp hangulatot csinálni, persze ehhez szükségeltetik némi fantázia, egyéniség stb. Nyilván ők is összelopkodtak ezt-azt másoktól, de én nagyon jól szórakoztam. Vszeg nem csak bennem merült fel kérdésként, hogy miért este 6-kor kellett őket felléptetni, és mit keresett Sinead O'Connor a Nagyszínpadon, ráadásul egy ilyen produkció után ...

A Kispál lassan önmaga paródiájává válik. Nem szeretek nosztalgiázni, de most mégis azt kell, h tegyem. Ott voltam az első koncertjükön Budapesten 1989 szeptemberében amikor az Almássy téren a Kretens-szel és a PUF-fal játszottak. Én a Kretens miatt voltam ott, és a Kispál volt az első zenekar aznap este. Volt benne ötlet, lendület, eredetiség és a Kispál fatalpas Pumában nyomta. Akkor még kismagnóval jártam koncertekre, és mindent felvettem, ami tetszett, mivel akkor még ez volt az egyetlen módja annak, h felvétellel nem rendelkező zenekarokról felvétellel rendelkezhessek. Fast forward to 1995. Az SKL volt az utolsó lemez, amit megvettem tőlük, addigra tökéletesen meguntam a zenéjüket és azóta csak véletlenül látom őket koncerten mint pl. most is. Ha nagyon régi számokat játszanak, örülök, ha újabbakat, nem örülök. Most leginkább nem örültem, mert szinte alig volt régi szám és nem volt se lendület, se ötletek, se lelkesedés.

Vasárnap

Razorlight. Pár éve még járattam az NME-t, és abban olvastam amikor az első lemez megjelenését követően Johnny Borrell pár más hangzatos kijelentés mellett azt nyilatkozta, h "I'm drinking the champagne, Dylan is making the chips". Hmm. Nem mintha ismerném Dylan munkásságát, de azért ezt egy kicsit túlzásnak éreztem. Ha az ember nagyképű, legalább legyen mire. Jó kis koncertet nyomtak.

Utána Edina elrángatott a Világzenei Színpadra, ahol a kurva nagy dzsangafüstből Eddie Palmieri zenekarát láttam kirajzolódni. Állítólag nagyon híres és jó zenekar, de nekem mégis az volt a benyomásom, mintha a Dirty Dancing 2. filmzene bakeliten elakadt volna és ugyanaz a dallam, ritmus stb. menne kb 15 percen keresztül. Így egy szám alatt sikerült másfél sört meginnom, és közben még az Edináék molyirtós bödönéből is szippantottam egyet-kettőt. Az első szám után tipli. Utána még össze-vissza mászkáltunk, de eléggé berúgtam és nem nagyon tudok felidézni több konkrétumot.

Kedd

Kedd estére befutott Orsika barátnője Adri is München-ből, így 3asban vágtunk neki az estének.

A Juliette and the Licks szódával elment, utána egy órát elszórakoztam azzal, h pénzt vegyek ki vhol mert kp nélkül érkeztem, elég idegesítő volt. Találkoztam Áronnal, aki röviden összefoglalta örményországi nyaralásának történetét és megvitattuk a stúdiózással kapcsolatos tapasztalatainkat, majd ellenőriztük a 80's években híressé vált Hanoi Rocks zenekart, amit mindeketten botrányosra értékeltünk. A Killers-re nagyon kíváncsi voltam, mert az első lemezüket sokat hallgattam és pont kint voltam New York-ban, mikor elkezdtek befutni, de a koncert elég nagy csalódás volt, mert elképesztően szarul szólt. Egy nagy wall of sound volt az egész, semmi basszus, az ének erőtlen, a gitárok elmosódottak, igazi büntetés, nem is hallgattam végig. Sodródtunk ide-oda, jazz színpad, WAN2 sátor, de sehol sem tudtunk leragadni, aztán én leléptem mert másnap reggel korán tárgyalásom volt.

Töki pompos és csapolt sör index

Tavaly örültem h jó volt a csapolt sör, de most a korábbi évek gyakorlatához híven megint ihatatlanul szar volt, még leginkább az Ászok volt fogyasztható, de az sem mindenhol. Az ételek közül még a főtt kukorica volt ehető, és ami különösen gáz volt, az a töki pompos. Nagy volt a kontraszt a VOLT fesztiválhoz képest, ahol a csapolt sör és a töki pompos is elsőrangú volt.

A jövő évi Szizsét most azért várom, mert biztos vagyok benne h mi is játszani fogunk.